Kiadó: Ubisoft Fejleszto: Nival Interactive Honlap A Heroes of Might and Magic 5: Hammers of Fate nyitóképernyője igazi karácsonyi hangulatot áraszt, tehát ezen a hétvégén mindenképp itt a helye. A békés játékmenet, a csillingelő muzsikák mellett szintén hozzáadhat valamit téli estéinkhez. A nemrégiben megjelent kiegészítő ugyan számos újítást tartalmaz, de néhány tekintetben azért hagy kívánni valót maga után. A történet kulcselemei a törpök lesznek, akik önszántukból be sem szálltak volna a buliba, de az idióta emberek úgy ítélték meg, hogy jobb lenne egy apró diplomáciai látogatásból háborút szítani. Az új frakció tehát a törp, akik igazság szerint nem robbantak olyan nagyot, mint ahogy az várható volt. Általánosságban igaz a törpökre, hogy fürgén jár a kezük, amiben fegyverüket tartják, igaz lábaik rövidek, ezért nem futnak gyorsan, cserébe szívós kis népek, jobban bírják az ütést, mint amekkorát maguk tudnak ütni. A legtöbbjük mágiahasználatra nem képes és jobban preferálják a közelharcot. Vegyük szemügyre az új fajt kicsit tüzetesebben. Az alapegység egy pajzsos bányász, szép nagy csákánnyal, speciális képessége is a pajzsában rejlik. Minden nem mágikus távolsági lövésnek csak a fele hatol át védelmén, illetve lépésenként 10%-kal csökken a rá támadók sebzése, hisz van ideje erősen megmarkolni a pajzsát ilyenkor. A második egység a lándzsahajító, aki sikeres találatával lelassíthatja a támadók sebességét és köreik is lassabban következnek majd. Ugyan az egység alapból kettőt lőhet csupán, de egy Ammo Cart beszerzése után stratégiai szerepe lesz, hiszen végigsorozva az épp legveszélyesebb ellenfeleket komoly előnyt szerezhetünk saját támadásainkhoz. Több csatában előfordul (néhány varázstárggyal további előnyt szerezve), hogy az ellenfél szinte nem is lép, mi pedig békésen ledarálhatjuk őket. A harmadik szinten pandamackós törpe lovasokat találunk, akik szintén a lassítás mesterei. Jól nekifutva az ellenfélnek képesek azt hátralökni és lenullázni az addig összegyűjtött kezdőpontjait, tehát érdemes az éppen következő ellenfelet így lenullázni. Harminc életerőpontja viszont nem teszi halhatatlanná, ezért csak óvatosan a frontvonal mögé küldéssel. A negyedik szint a Berserkereké, akiket már ismerhetünk a korábbi barbár népből. A törpe tesók annyival kifinomultabbak, hogy parancsszóra borul el csak az agyuk, akkor viszont a legközelebb álló élő vagy éppen holt csapatnak esnek neki, legyen az barát vagy ellenség. Mivel nem viselnek komoly fegyvert, ezért nagy sebzést nem képesek bevinni, igaz állatias támadásuktól annyira megrémülnek az ellenfelek, hogy nem tudnak visszaütni. Az ötödik szintű egységeik fura és ritka törpék. Az arany színű szemmel születetteket csecsemőkorukban különválasztották és mágiaközelben nevelkedhettek, igazi rúnamágussá válva. Képesek megjelölni ellenfelüket, aki ezután dupla sebzést szenved minden tűzmágiától. Ők érdekes módon kevésbé sérülékenyek, mint berzerker társaik, igaz kevesebben is vannak jóval. Az utolsó előtti lépcsőn a törpe hadurak állnak, akik szintén kilógnak a sorból, hiszen majd kétszer akkorák, mint csenevész társaik, ráadásul a méretükhöz mérten a Titánoktól ellesték a villámszórás mesterségét, sőt az ördögtől is tanultak valamit: helyváltoztatásra nem tappancsaikat használják, hanem egyszerűen elteleportálnak. Erős kinézetük ellenére nem képesek olyan komoly zúzást véghezvinni, főleg, hogy csatánként csak egyszer küldhetnek villámot az ellenfélre. A törpök csúcsszörnyüket valahol bányáik mélyén találhatták, aki egy sárkány szeretett volna lenni tűzből és lávából, bár a tűzsárkány inkább úgy néz ki, mint egy elfuserált Jar-jar. Ellenben a sárkányok minden jó tulajdonságával rendelkezik, kivéve a repülés képességét. Bírja az ütéseket, a torkából feltörő lángok a második sorban is pirítanak, ráadásul aki forró testüket ütlegeli, maga is megéghet