A vitákról, mely az új James Bondot játszó színészt kísérte már mi is írtunk, de végeredményben nem a színész számít, hanem a karakter és persze maga a film. A fiatalok (mondjuk én is idesorolom magam) Pierce Brosnan-ban látják a megtestesült Bondot, de ezen az igazi Bond-hívők, azok, akik látták, ismerik a régebbi Bond-filmeket, sőt eleve azokon nőttek fel, vagyis jóval hitelesebb források, csak mosolyognak az ír piperkőc bodrimellkasú Brosnanen, mert Sean Connery-nél nincs jobb. Mindenki hiszi, hogy neki van igaza, de értekezzünk inkább a filmről. A Casino Royal-ban a kezdő Bondról kaphatunk egy látleletet, akire M megorrol kissé és kényszerszabadságolja. Természetesen Bond nem lenne Bond, ha nem a Bahamákra utazna el, hogy félbenhagyott ügyében tovább nyomozzon. Célpontja pedig nem más, mint Le Chiffre, a terroristák bankárának tartott gonosztevő, aki kifejezetten számító, és matematikai látásmódját legfőképp a pókerben csillogtatja. Bond kiveti hálóját és megindul a fogócska. Ahogy kell, itt is, mint minden Bond-filmben ott a Bond-lány, de akárcsak a főgonosz személyét illetően (Matts Mikkelsen, dán színészcsillag, ottani sztár - ilyen alapon Kamarás Iván is esélyes lehetett volna), a Bond-csajoknál is a kisebb ellenállás irányába mentek a producerek. Ezúttal nem Denise Richards vagy Halle Berry-kaliberű színésznőt választottak, hanem a jóval ismeretlenebb Eva Green mellett tették le voksukat, aki telitalálatnak bizonyul és még Daniel Craig jeges szívét is sikerül valamennyire feloldania elbűvölő bájosságával. (Zárójelben itt érdemes megjegyezni, hogy a messziről jött embert megtestesítő Osvárth Andrea szerint ő és Eva Green jutottak el a casting-folyamat utolsó lépcsőjéig, ahol is a Trójából ismert Green bizonyult jobbnak egy paraszthajszállal. Teringettét, nem sokon múlt...) Hogy Daniel Craig jó-e Bondnak egyéni szimpátia kérdése, de nem árt észben tartani, hogy amellett, hogy legtöbben Pierce Brosnan emlőin nőttünk fel, előtte még négyen felöltötték a leghíresebb 007-es tartozékait, az elegáns szmokingot és a nőkről a fehérneműt is lecsusszantó, őket szó szerint lefegyverző mosolyt. Ahány Bond, annyi szokás, tartja a mondás, mindegyik különbözött, és talán ez a legpozitívabb a sorozatban, hogy nem kópiája önmagának. Most Daniel Craiggel kell megbarátkoznunk és azzal, hogy bizony a Casino Royale James Bond korai napjairól szól. Ja, hogy a film? No, igen. Mégiscsak a film lényeg, hiszen felszínes dolog fennakadni egy színészen, inkább a nagy mű számít, gondolná az ember. A Casino Royale hosszú film, ez lenne az első gondolat, ami eszembe jut. Nem unalmas, csak érezni a hosszát és senki sem bántódott volna meg, ha hamarabb véget ér. Mert valljuk meg, ha a néző többször is úgy gondolja, hogy most már tényleg vége a dalnak és még egy újabb és újabb jelenet (értsd: csavar...) következik, akkor ott bizony valami nem működik tökéletesen. Ettől az időfakortól eltekintve egyébként korrekt film a Casino Royale. Kellően látványos és izgalmas, igazi bondi kunsztokkal van tele. Valahogy a jó öreg James-től a necces szituációkat is könnyebben elfogadjuk, mint a Mission Impossible Ethan Huntjától. Az akcióorgiára számítóknak előre jelzem, hogy igazi Bond-filmhez hűen nem sok elaprózott akció, hanem kevés, de annál kidolgozottabb jelenettel szögezi a film a nézőt a fotelbe. (Oké, azt alá kell írni és szerintem senki nem felejti el megjegyezni, hogy Bond is átmegy trendibe és bevállal némi eszméletletlenül látványos freestyle üldözést - a B13 - A bűnös negyed vagy a Yamakasi rajongói legnagyobb örömére. Temészetesen a bondi humorbonbonok is kellőképpen ütnek, átutazzuk a világot, 6-7 országban is megfordulnak a szereplők, hogy nem messze a magyar határoktól kössenek ki (a forgatás nagy része "természetesen" ismét Prágában zajlott). James Bond szokatlan faragatlansága, már-már bunkósága amellett, hogy meglepő, kifejezetten mulatságos és egy nagy piros pontot érdemelnek ezért a készítők. Amikor pedig az ember már-már azt hiszi, hogy ismét egy kötelező filmet láthat, rájön, hogy ez nem így van. Sajnos valamelyik író tolla nagyon elszállhatott, amikor a romantikus jeleneteket véste laptopba, ugyanis ilyen sekélyes és megmosolyogtató párbeszédeket, melyeket olykor levágnak az egymásra szomjúhozó hősök, talán még nem is láttunk filmben, Ha emellé még hozzávesszük a jellegtelennek ható és sztármentes főcímzenét, mely alatt viszont a komputeranimációt mellőző, teljesen rajzoltnak ható szenzációs képsorokat láthatunk, akkor annyit állapíthatunk meg, hogy a Casino Royale tipikus példája a "Jó, de..."-filmeknek. Ha a necces pillanatoktól eltekintünk, akkor viszont kellemes akciófilmet kapunk. Hogy ez Bond-film-e? Azt majd mindenki eldönti magának. Casino Royale amerikai-angol-cseh akciófilm, 144 perc, 2006 Rendező: Martin Campbell Író: Ian Fleming Forgatókönyvíró: Neal Purvis, Robert Wade, Paul Haggis Zeneszerző: David Arnold Operatőr: Phil Meheux Daniel Craig (James Bond) Judi Dench (M) Mads Mikkelsen (Le Chiffre) Eva Green (Vesper Lynd) Jeffrey Wright (Felix Leiter) Caterina Murino (Solange) Simon Abkarian (Dimitrios) Giancarlo Giannini (Rene Mathis)